Akupunktúra

Az akupunktúra a Hagyományos Kínai Orvoslás elsődleges kezelési módszere.

Az akupunktúra szót jezsuita misszionáriusok kezdték használni a XVII. század elején, az „acus”, azaz tű és a „punctio”, azaz szúrás kifejezésekből kialakítva.

A módszer a testünket behálózó, energiákat áramoltató meridiánokon és az azokon elhelyezkedő pontok energetikai töltésének harmonizálásán alapul. Ma már a nyugati orvostudomány is elfogadta, hogy testünk működését elsődlegesen nem a vérkeringés, hanem az azt mozgató energia áramlása befolyásolja. Megfelelő körülmények között készített fotókon ezek az akupunktúrás pontok a csillagos égbolthoz hasonlóan tükröződnek a testünkön.

Az energia, azaz az életet adó „chi” harmonikus áramlását és egyensúlyát lehet befolyásolni a tűk bevezetésével az akupunktúrás pontokban. Ahol pangás van, szétoszlatni; ahol hiány van, pótolni kell. Melegség esetén hűteni, hidegben melegíteni, stagnálás esetén mozgatni, túlzott aktivitás esetén nyugtatni. Az akupunktúrás kezelés felnyitja a kapukat, oldja a blokkokat, és így a harmónia önmagától helyreáll. A láthatatlan csatornák a hozzájuk tartozó kötőszövetekkel együtt kapcsolódnak, azaz összeköttetésben állnak a belső szervekkel; a szervek ezeken át fejtik ki hatásukat az egész testre.

A kezelés gyakorlata

Az akupunktúrás pontok kiválasztása minden egyes betegség esetén más és más. Az akupunktúrás tűk egyszer használatosak, sterilek, rendkívül vékonyak és rozsdamentes acélból készülnek, így a fertőzések kizártak. Mi szívesebben használunk ezüsttűket viszonylagos bőrbarát, nyugtató tulajdonságuk miatt, valamint lézerfényt és elektroakupunktúrás készüléket.

A tűk nem okozhatnak fájdalmat. Általában 15–20 perc időtartamig vannak a kiválasztott pontban, kivéve a tartós tűt, mely akár két hétig is bent maradhat. A lézerfény esetében enyhe melegségérzet, az elektromos készülék használatakor mértékletes, csipkedő, pulzáló érzet jelenik meg a kezelt akupunktúrás pontnál.