Cikkek

– Mindig ilyen jókedvű?

– Igen, a szomorúság nálam ritkaság, inkább a kedvesség, barátságosság jellemző rám. Életcélomnak, hivatásomnak érzem, hogy az embertársaim életébe jó érzést hozzak.

– Erre születni kell?

– Mindenképpen, de fejleszthető adottság is, hiszen az első lépés a kommunikációban a kisugárzás, a mosoly és a szemkontaktus. Ha a lélek szomorú és telve van aggodalommal, akkor azt adjuk át, viszont ha boldog, akkor másokat is boldoggá tehetünk.

– A szem a lélek tükre?

– Igen, és a testünké is. Az íriszdiagnosztikával lehetőségünk van feltárni a betegségek okát fájdalom és nagyobb megterhelés nélkül is, így a szem tulajdonképpen nemcsak a lelkünk, de a testünk tükre is.

– Ha valakivel beszélget, felveszi vele a szemkontaktust, akkor már többet is tud arról az emberről, mint amennyit szavakkal elárult?

– Ha munkaként ez a feladatom, akkor igen, de kéretlenül, úton-útfélen nem elemzem az embereket.

– Hogy töltődik?

– Egy mosolyból, egy baráti beszélgetésből, a zenéből, a természetből, a napfényből, a virágokból. Mindenből, ami örömérzetet, melegséget hoz a lelkünkbe, abból töltődünk.

– Ön szerint is kicsit zordabb világban élünk?

– Sajnos nem is kicsit. Az emberekből kihalófélben van a hit, mely feltétel nélküli szeretetet és önzetlenséget adhatna. A háborúban sok trauma érte a szüleinket és a nagyszüleinket, s ezt kompenzálni próbálták a gyerekeiknél, ezért csak adtak és adtak. A gyerek felnőtt úgy, hogy csak kapott és kapott, és ezért csak kapni akar felnőttként is. Ebből születnek a traumás kapcsolatok, ami már két sérült ember kapcsolata. Talán egy kis ébredés tapasztalható napjainkban, a gyerekekre egyre tudatosabban figyelnek, és próbálják ezt a folyamatot megállítani.

– Magyarul van kiút?

– Van kiút, de mindenki maga dönti el, hogy rálép-e erre az útra vagy nem. Globálisan nem lehet megszervezni, mindannyian egy-egy csepp vagyunk ebben a tengerben.

– Mi kell a tudáshoz, a gyógyításhoz?

– A tudáshoz és a gyógyításhoz elengedhetetlen szintek vannak. Ha szeretnénk jó hatással lenni a szomszéd nénire, ahhoz elég egy mosoly is. Ha fáj a térde, és meg akarom gyógyítani, akkor minimum a térd anatómiáját ismernem kell.

– A mosoly gyógyít?

– Igen, az első és legfontosabb: átölelni és szeretni. A mosoly, az ölelés, a szeretet gyógyít. A szeretet hiánya miatt lesznek betegek az emberek. Ahogyan az előbb beszéltünk róla, a gyerek nem tanul meg adni, sem szeretetet, sem anyagiakat, csak mindig kapni akar. Akkor csak saját magát szeretheti, mert más sem szereti.

– Mi az a szeretet?

– A szeretet egy érzésenergia, amihez nem szükséges feltétlenül fizikálisan a karjainkat kinyújtani; a karok nélkül is átölel, körbevesz és fénnyel tölt meg, a másik ember lelkébe is örömöt hoz.

– Nem lehet, hogy az a baj, hogy a szeretetet még fogadni sem tudjuk?

– Igen, ha az ember nem tanul meg adni, akkor nem tud saját maga bűvköréből kilépni, és nem is érti, hogy mit akarhat tőle, aki szeretettel fordul irányába. Aki önmagát szereti csak, az sérelmet sérelemre halmoz. A társadalom sem pszichésen, sem gazdaságilag nem tart ott, hogy kiszolgáljon, és csak adjon.

– Önzőség, ha csak magunkat szeretjük?

– Jó dolog, ha magunkat képesek vagyunk szeretni, mert ebből tudunk juttatni másoknak is.

– Létezik olyan, hogy valaki nem szereti saját magát?

– Igen, és ezt meg lehet érezni. Biztos tapasztalta már, hogy egyes emberek közelében jó lenni akkor is, ha nem is ismerjük őket, mert olyan a kisugárzásuk, mint a mágnes, bevonzanak. De vannak olyanok is, akiknek nem jó a közelükben lenni, mert hidegség, ridegség, morózusság, levertség árad belőlük. Ez utóbbi csoport sajnos önmagával sincs békés viszonyban.

– Mesélne egy kicsit a hivatásáról?

– A tudást nagyon szükségesnek tartom ehhez a hivatáshoz. Lehetnek az embernek jó adottságai, de emellé nagyon sokat kell tanulni. Érettségi után döntöttem úgy, hogy ezt a hivatást választom, egy olyan világban, amikor erről a pályáról még nagyon keveset tudtak. A külföldről érkező szakirodalomból autodidakta módon tudta képezni magát az ember. Meggyőződésem, hogy az egészségügyi főiskolának vagy az általános orvosi egyetemi tudásnak meg kell lennie. Orvosi pályára készülve, autodidaktaként az alternatív gyógymódokat tanulmányoztam, kiemelném a reflexterápiát, a táplálkozást és a gyógynövények használatát minden formában. Így indultam el, tehát nem néhány évvel ezelőtt, átképzéssel szereztem diplomát, hanem direkt erre a pályára készültem. Majd történt egy nagy változás a második gyermekem születésekor. Miután megszületett a gyermekem, sajnos nem működött a tüdeje – a kezembe sem adták, csak láttam, hogy pofozgatják, és lila a színe. Nem sokkal később jelezték, hogy nem tudnak rajta segíteni, készüljek fel a legrosszabbra. Az első sokk után elővettem a már meglévő tudásomat, s a reflexológia alapján talpmasszázst kezdtem végezni rajta. Amikor a tüdőzónát masszíroztam, a gép jelezte, hogy az addig mozdulatlan tüdők elkezdtek dolgozni. A kezelés után a százszázalékos gépi működtetésből vissza tudtak venni az orvosok. Máté felgyógyulása persze nem volt ilyen egyszerű, mert szövődményként agyvelőgyulladást kapott, az összes életfunkciója felborult, izomtónus-gyengeség alakult ki. A kórházban töltött másfél hónap alatt megtanultunk egy rehabilitációs tornagyakorlat-sorozatot, amelyhez otthonunkban kapcsoltuk az alternatív gyógyászatot. Máté végül is meggyógyult, sőt, előbb mozgott, mint a kortársai. Erről az esetről anno az újság is írt, s ez volt az én nagy vizsgám.

– Sok sikerélménye van?

– Rengeteg, de inkább én ezt örömérzetnek nevezném.

– Ez is része a feltöltődésnek?

– A legfontosabb. Már húszévesen megfogalmaztam, hogy azért szeretnék dolgozni, hogy az emberek lelkében az öröm legyen az úr. Eredetileg énekesnő szerettem volna lenni, hogy örömet szerezzek az embereknek, s ne legyenek szomorúak. Tanultam énekelni, de mindig nagyon izgultam, még a kotta is remegett a kezemben, a színpadon viszont ez nem megengedett.

– Érezte, hogy ez az Ön útja?

– Sosem gondolkodtam rajta, hogy mi az én utam. Ami jött és tetszett, azt csináltam. Miután hazamentünk Mátéval a kórházból, megkeresett egy hölgy, régi barátom, aki Brazíliából érkezett haza, és hozott magával egy írisztérképet – akkor az íriszdiagnosztika még abszolút ismeretlen volt. Akik reflexterápiára jártak hozzám páciensek, ők lettek a gyakorlati oktatásom részesei: a szemeiket vizsgálva öt év elméleti és gyakorlati képzéssel indultam. Később a budapesti gyógyszerkiállításon három díjat kaptam, három egymást követő évben. Aztán jött egy felkérés, hogy írjak egy tanulmányt az íriszdiagnosztikáról.

– Beszélne nekem az íriszdiagnosztikáról?

– Az íriszdiagnosztika a szem szivárványhártyájának színeiből, rajzolataiból, fájdalom nélküli fényvizsgálattal megmutatja a szervezet egészségi állapotát, betegségekre való hajlamait, illetve esetleges nyomelem- vagy vitaminhiányait. A ma ismert és alkalmazott íriszelemzés gyakorlatát Péczely Ignác orvos alakította ki. Egy gyerekkori csínytevés kapcsán meglőtte egy bagoly lábát csúzlival, ami eltört, s ezért magához vette a baglyot, hogy meggyógyítsa. Ekkor lett figyelmes a bagoly szemében egy furcsa foltra: az óramutató hatos állásánál lett egy hasadék. Ezt megjegyezte, amit később orvosprofesszorként egy páciense íriszén is felismert. A vizsgálat három alappillére közül az első az írisztérkép, a második a színek sokfélesége, amelyek a szervezet kémiai állapotáról adnak információt, a harmadik pedig a formák és rajzolatok. A stromaszálak jelzik az írisz tónusának erejét: ha szép egyenesek, akkor egészséges a szervezet, ha elkezdenek hullámosodni, akkor az állapot gyengül. A pupilla állapota öröklött betegségekre utalhat, és keringési elégtelenségeket mutat meg. Kilépve a fodorszegélyből megérkezünk a szervek zónájába, ahol sokféle jelzés lehet jelen. Nem nehéz, hanem egyszerű, nem fáj, és a páciens intim szféráját sem kell megbolygatni.

– Nagyon átszellemülten beszél róla.

– Nagyon szeretem a munkámat. Az íriszdiagnosztikára lehet építeni minden egyéb gyógymódot, életmód- és étrendváltoztatást, hogy minél gyorsabb legyen a regenerálódási folyamat – amit fülakupunktúrával, reflexológiával, gyógyteákkal, sok-sok nevetéssel lehet gyorsítani. Kiemelten jó eredményeket értünk el a pikkelysömör, a reumatikus, ízületi, nőgyógyászati és ekcémás betegségek, illetve a szorongás, álmatlanság és a stresszoldás gyógyításában.